A megjelenésig jöjjön ismét egy részlet a Jerikó rózsájából

“Nathan halkan becsukta az ajtót és elindult visszafelé a folyosón a konyha irányába, amikor a fogyó hold fényénél a kerengő sötét folyosójának végén egy elsuhanó fehér szerzetesi ruha körvonalait pillantotta meg.

– Ki lehet ez? Éjjel kettőkor? – mormogta maga elé.

Nathan rendszeresen szokott éjszakánként az épületben járkálni, de soha nem találkozott még senkivel. Azt gondolta, talán valamelyik testvér hozzá hasonlóan teáért megy a konyhába, de a fehér ruhás alak a kerengő északi sarkánál nem a konyha, hanem a templomhoz vezető hosszú folyosó irányába indult.

– Ez kezd egyre érdekesebb lenni – gondolta. – Az éjszaka közepén nem szoktunk imádkozni, hisz nemsokára kezdődik a hajnali közös ima.

Majdnem elindult ő is a templom felé, de ösztöne azt súgta, hogy egy közeli beugróban várja meg, amíg az ismeretlen elér a folyosó végén lévő templomajtóig. Jól tette, hogy várt a sötétben, mert a szeme sarkából pár pillanattal később észrevette, hogy egy sötét ruhás alak közeledik felé a folyosón abból az irányból, amerről ő is jött. Ezek szerint valaki őt is követi? Tehát mégis igazuk volt Jordániában. A nyomok valóban ide, a rendházukba vezetnek.

Amennyire tudott, behúzódott a kis fülkeszerű falmélyedésbe, de elkésett. A sötét árny valószínűleg észrevette, mert egyenesen felé tartott. Nathan lélegzetvisszafojtva várt. Minden idegszálával az egyre közeledő halk léptekre figyelt, amelyek a közelében egyszer csak elhallgattak… ”

Lily Macellister: Jerikó rózsája

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.